J\u00f3 ideje nem \u00edrtam ide semmit. Mit mondhatn\u00e9k? T\u00fal s\u0171r\u0171 volt az \u00e9let? T\u00e9ny, hogy a legt\u00f6bb ember sz\u00e1m\u00e1ra az \u00fcnnepek ideje cs\u00f6ppet frusztr\u00e1l\u00f3 \u00e9s s\u0171r\u0171bb az \u00e1tlagosn\u00e1l. Azok\u00e9, akiknek van kivel k\u00e9sz\u00fclni az \u00fcnnepekre. \u00c9n nem ebben a csoportba tartozom. Nem is ford\u00edtottam k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb figyelmet sem a k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9sre, sem az \u00e9v legmeghittebb \u00fcnnepnapjaira. Elteltek. Nem \u00fcresen, nem rosszul, kicsit az \u00e1rral sodr\u00f3dva. N\u00e9ha mag\u00e1ny \u00e9rz\u00e9s\u00e9vel telve, m\u00e1skor meg h\u00e1l\u00e1san, hogy m\u00e9gis volt kivel meginni egy \u00fcnnepi k\u00e1v\u00e9t k\u00fcl\u00f6n\u00f6s t\u00e9li \u00edzekkel f\u0171szerezve.<\/p>\n
Azt\u00e1n a napokban \u00fajra felmer\u00fclt benne a k\u00e9rd\u00e9s, vajon hogy ker\u00fclhettem volna el a tavalyi \u00e9vem m\u00e9lypontjait. Hol hib\u00e1ztam? Legk\u00f6zelebb hogy ker\u00fcljem el ugyanezeket a csapd\u00e1kat? Mert a hib\u00e1inkat ism\u00e9telj\u00fck, nem egyszeri t\u00e9ved\u00e9sek.<\/p>\n
A blog c\u00e9lja eredetileg az volt, hogy v\u00e9gre kiadjam magamb\u00f3l a f\u00e1jdalmat, amit a nem megfelel\u0151 emberbe vetett bizalmam megt\u00f6r\u00e9se okozott. Az a neh\u00e9z ezzel a bizalom k\u00e9rd\u00e9ssel, hogy kihatott minden m\u00e1s kapcsolatomra is. Ha kicsit is \u00e9rett \u00e9s egyben van valaki szem\u00e9lyis\u00e9ge, nem lehet lev\u00e1lasztani az emberekkel val\u00f3 viszonyukat, kapcsolatunkat a saj\u00e1t \u00e9n\u00fcnkh\u00f6z val\u00f3 viszonyunkt\u00f3l, kapcsolatunkt\u00f3l. \u00cdgy kerek eg\u00e9sz a vil\u00e1g, egyik hat a m\u00e1sikra. Oda-vissza. Van, hogy az seg\u00edt tov\u00e1bb, ha magadra koncentr\u00e1lsz, magadat pr\u00f3b\u00e1lod egy kicsit jobban szeretni, elfogadni. M\u00e1skor az visz el\u0151re, ha magadr\u00f3l kicsit megfeledkezel \u00e9s m\u00e1sokra koncentr\u00e1lsz. N\u00e1lam \u00e1ltal\u00e1ban az ut\u00f3bbi v\u00e1lt be, de az elm\u00falt h\u00f3napok megmutatt\u00e1k, ez most nem ilyen helyzet. A bizalom elveszt\u00e9se annyira kihatott minden kapcsolatomra, hogy csak a visszautas\u00edt\u00e1st hallottam ki mindenhol. Azt \u00e9reztem, nem \u00e9rek senkinek annyit, hogy b\u00e1rmi kellemetlent vagy f\u00e1raszt\u00f3t v\u00e1llaljon \u00e9rtem. Pedig nem ebben vagyunk m\u00e9rhet\u0151ek. T\u00e9ny, hogy \u00e9n abba a t\u00edpusba tartozom, akik nem n\u00e9zik a f\u00e1rads\u00e1got, befektetett energi\u00e1t, ha sz\u00e1momra fontos emberekr\u0151l van sz\u00f3. Nem is tartom sz\u00e1mon. Term\u00e9szetes velej\u00e1r\u00f3k\u00e9nt \u00e9lem meg, hogy a kapcsolatok \u00e9letben tart\u00e1s\u00e1hoz energi\u00e1t kell befektetni. Azok is \u00e9lnek, v\u00e1ltoznak, teh\u00e1t ig\u00e9nyelik a befektetett energi\u00e1t. Mint egy vir\u00e1g gondoz\u00e1sa. Nem nagy dolog: figyelni kell, hogy kapjon megfelel\u0151 f\u00e9nyt, j\u00f3 talajban legyen, \u00e9s persze locsolni is kell. Azt\u00e1n csod\u00e1lni, ahogy fejl\u0151dik, vir\u00e1gzik. Mindegyik n\u00f6v\u00e9nynek m\u00e1s talajra, m\u00e1s f\u00e9nyre van sz\u00fcks\u00e9ge. Pont mint a kapcsolatainknak, a m\u00e1sik embernek. Kinek mi a sz\u00fcks\u00e9glete. Igazi m\u0171v\u00e9szet r\u00e1j\u00f6nni ezekre a titkokra, mert nem igaz\u00e1n tudatos ez benn\u00fcnk. \u00c9n most nagyon pr\u00f3b\u00e1lom meg\u00e9rteni a magam sz\u00fcks\u00e9glet\u00e9t. \u00c9s megtal\u00e1lni \u00fajra az emberek v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t\u0151l f\u00fcggetlen \u00e9rt\u00e9ket, ami \u00e9n vagyok. A szerethet\u0151t magamban.<\/p>\n
Teh\u00e1t magamban keresem, mi az amihez ragaszkodnom kell, ami \u00e9n vagyok. Mi az, ami t\u0151lem f\u00fcggetlen, nem v\u00e1ltoztathatok rajta. Mi az, amit pedig m\u00e1sk\u00e9ppen kellene tennem legk\u00f6zelebb.<\/p>\n
Azt hiszem, a m\u00e1sikra voltam d\u00fch\u00f6s, de a d\u00fch\u00f6met m\u00e9gis magamra ir\u00e1ny\u00edtottam. Annyira, hogy majdnem kicsin\u00e1ltam saj\u00e1t magam. Ez pedig m\u00e1r az \u00e9n felel\u0151ss\u00e9gem, nem a m\u00e1sik\u00e9. K\u00e9s\u0151bb pr\u00f3b\u00e1ltam felmenteni magamat \u00e9s \u0151t is. Ez sem j\u00f3. Most pedig nem hib\u00e1st keresek, okolni val\u00f3 szemetet, akire foghatom ezt az eg\u00e9szet, de a napokban felfedeztem valami \u00e9rdekeset.<\/p>\n
A pszichopat\u00e1kat kisz\u0171rni neh\u00e9z, de felfedeztem egy m\u00f3dszert: hallgassunk t\u00f6rt\u00e9neteket a gyerekkorukr\u00f3l. Nem az \u0151 verzi\u00f3jukat, hanem ahogy a k\u00f6rnyezet\u00fck l\u00e1tta \u0151ket. Sokat el\u00e1rulnak ezek a t\u00f6rt\u00e9netek. Felfedeztem, hogy akit \u00e9rzelmek n\u00e9lk\u00fclinek l\u00e1ttam, tal\u00e1n m\u00e9gsem az. A bejegyz\u00e9s c\u00edme is erre utal. Az\u00e9rt merem b\u0171nnek nevezni a sz\u00fcl\u0151k ball\u00e9p\u00e9seit, mert k\u00f6vetkezm\u00e9nyeik vannak, mint a b\u0171n\u00f6knek, de a b\u0171n\u00f6k megbocs\u00e1that\u00f3ak. \u00c9s kell is ezeket a b\u0171n\u00f6ket megbocs\u00e1tani. Senki sem b\u0171n n\u00e9lk\u00fcl val\u00f3. A sz\u00fcleink b\u0171neit felismerni nem k\u00f6nny\u0171. Sok sz\u00fcl\u0151 nem is v\u00e1llalja \u00e9rte a felel\u0151ss\u00e9get sem. De nem lehet\u00fcnk \u00e9rett \u00e9s kiegyens\u00falyozottak addig, m\u00edg el nem fogadjuk, hogy a sz\u00fcleink, b\u00e1r a legjobbra t\u00f6rekedtek, nem biztos, hogy a sz\u00e1munkra legmegfelel\u0151bbet tudt\u00e1k adni eg\u00e9sz gyermekkorunkban. Van, akinek t\u00f6bb jutott a j\u00f3b\u00f3l, de t\u00e9ny, hogy mindannyian megkaptuk a sebeinket is, a legels\u0151ket ebben a vil\u00e1gban. Ahhoz, hogy egy ember megtanulja teljesen lefolytani az \u00e9rz\u00e9seit, sokszor m\u00e9ly sebeket kellett kapnia. Ezek nem felt\u00e9tlen\u00fcl a legs\u00f6t\u00e9tebb titkot, el\u00e9g, ha csak egy neh\u00e9z pillanatba mag\u00e1ra maradt, t\u00e1masz n\u00e9lk\u00fcl. \u00c9ppen nem volt id\u0151 r\u00e1, mert az \u00e9let dolgait kellett int\u00e9zni, p\u00e9nzt keresni ennival\u00f3ra, beteget l\u00e1togatni a munka ut\u00e1n \u00e9ppen akkor, mikor neki is fegyelemre lett volna sz\u00fcks\u00e9ge.<\/p>\n
\u00c9n is felh\u00faztam a magam falait. Magasak \u00e9s er\u0151sek. A baj vel\u00fck csak az, hogy nemcsak m\u00e1sokt\u00f3l v\u00e9denek, de engem is elz\u00e1rnak. Sz\u00f3val kapukat igyekszem most v\u00e1jni a falakba. Nagyon neh\u00e9z egy ilyen bizalmi v\u00e1ls\u00e1g k\u00f6zep\u00e9n, de m\u00e1s \u00fat nincs. Ahogy m\u00e1r \u00edrtam, senki sem sziget.<\/p>\n
Most k\u00e9rek eln\u00e9z\u00e9st, ami\u00e9rt a c\u00edm becsap\u00f3s lehetett, de a bejegyz\u00e9s legfontosabb r\u00e9sz\u00e9nek t\u00e9nyleg azt a n\u00e9h\u00e1ny mondatot tartom, amit megjel\u00f6ltem benne. A t\u00f6bbi csak k\u00f6r\u00edt\u00e9s. Tal\u00e1n \u00edgy sem \u00e9rthet\u0151. De az \u00e9n lelkemben, fejembe is csak form\u00e1l\u00f3dik ez a gondolatmenet. Nem akarok senkit sem felmenteni, de hib\u00e1ztatni sem. Nev\u00e9n akarom nevezni a dolgokat, mert amit meg tudunk neves\u00edteni, az vesz\u00edt a felett\u00fcnk b\u00edr\u00f3 hatalm\u00e1b\u00f3l, gyeng\u00fcl. Sz\u00fcleink b\u0171ei is ilyenek, a mieink is, \u00e9s azok\u00e9, akiket szeret\u00fcnk, vagy szerett\u00fcnk, vagy csak szeretni akartunk, de nem hagyta. Tal\u00e1n m\u00e1sfajta f\u00e9nyig\u00e9nye volt, mint amit hitt\u00fcnk.<\/p>\n
Hmmm, visszaolvasva nem katyvasz, de nem t\u00f6rl\u00f6m ki.<\/p>\n
Mindig el\u0151re, sose h\u00e1tra! ;)<\/p>","type":"rich"}