A mai m\u00e9lypontom: pszichopat\u00e1val kezdeni?! Bakker, hogy sosem tanulok! T\u00f6rt\u00e9nt ma d\u00e9lut\u00e1n, hogy igen, belefutottam. Eszembe jutott a napokban, mert lenne mit lez\u00e1runk, kicsit hivatalos form\u00e1ban is. N\u00e1la m\u00e9g a lak\u00e1skulcsom \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1s cuccom. Igaz, azok n\u00e9lk\u00fcl tudok \u00e9lni: n\u00e9h\u00e1ny ruhadarab (persze, hogy a legk\u00e9nyelmesebbek, mert mellette pr\u00f3b\u00e1ltam igaz\u00e1n otthon \u00e9rezni magam). Erre tegnap is szembe j\u00f6tt. K\u00f6sz\u00f6n\u00e9sen t\u00fal nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi, meg is \u00e1llap\u00edtottam, hogy legal\u00e1bb szembe nem k\u00f6pj\u00fck magunkat, norm\u00e1lis ember m\u00f3dj\u00e1ra tudunk viselkedni. M\u00e9gis valahol kultur\u00e1lts\u00e1g k\u00e9rd\u00e9se, hogy a k\u00f6sz\u00f6n\u00e9ssel hogy van az ember, nekem fontos.<\/p>\n
Ma is \u00f6sszefutottunk. Ez alkalommal humorosan megjegyeztem, hogy bevonzottam a tal\u00e1lkoz\u00e1st, hiszen p\u00e1r dolgot j\u00f3 lenne tiszt\u00e1zni. Mondanom sem kell, ezekr\u0151l sz\u00f3t sem tudtam k\u00e9s\u0151bb ejteni. Elbesz\u00e9lgett\u00fcnk, mint r\u00e9gi ismer\u0151s\u00f6k, akik a m\u00e1sik napi \u00e9letr\u0151l tudnak is, meg nem is. Persze \u00e9n irt\u00f3 ideges voltam, b\u00e1r nagyon igyekeztem ezt elfedni. De tudjuk, hogy ez az embert\u00edpus nagyon \u00e9rz\u00e9kenyen figyel, hogy tudjon 'igazi\" reakci\u00f3t produk\u00e1lni. Nem volt egy\u00e9bk\u00e9nt nagy dr\u00e1ma. Mondhatn\u00e1m azt is, hogy k\u00fcls\u0151 szem sz\u00e1m\u00e1ra ez egy kellemes tal\u00e1lkoz\u00e1snak t\u0171nhetett. De az\u00e9rt \u00e9n \u00fagy \u00e9reztem, a falak az egekig, j\u00f3l meger\u0151s\u00edtve. T\u00f6bb m\u00f3don, de persze irt\u00f3 finoman kommunik\u00e1lta fel\u00e9m, hogy nem, nem kellek, n\u00e9lk\u00fclem jobb, er\u0151tlen \u00e9s hasztalan vagyok. Na, ehhez \u00e9rt. \u00c9n meg elhiszem. De er\u0151s m\u00e9g az \u00e9rzelmi kapocs bennem, erre mondom, hogy sose tanulok: megk\u00e9rdeztem, belef\u00e9r-e egy k\u00e1v\u00e9, n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3. Meg is \u00e9rkezett az udvarias visszautas\u00edt\u00e1s abban a pillanatban. Azzal a fajta k\u00f6d\u00f6s\u00edt\u00e9ssel, amit\u0151l idegbajt kaptam az elm\u00falt h\u00f3napokban, \u00e9s amir\u0151l pontosan tudom, hogy csak kib\u00faj\u00e1s. A nincs id\u0151m, de majd... \u00e9s lebegtet\u00e9s. Ahelyett, hogy k\u00f6szi, de veled sose t\u00f6bbet. Az is f\u00e1jna, de legal\u00e1bb \u0151szinte mondat lenne. Nem kezden\u00e9m rem\u00e9lni, hogy v\u00e1ltozott b\u00e1rmi. \u00c9n meg betegesen optimista m\u00f3don folyton k\u00e9pes vagyok rem\u00e9lni. Pedig a rem\u00e9ny, kezdem azt hinni, az emberi elm\u00e9re legvesz\u00e9lyesebb m\u00e9reg.<\/p>\n
Most nagyon igyekszem nem a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1ra ker\u00fclni. Persze j\u00f3 lenne azt is kital\u00e1lni, hogy szerzem vissza a lak\u00e1skulcsomat. Nagy l\u00e9p\u00e9s lenne, amolyan hivatalos, mindk\u00e9t f\u00e9l \u00e1ltal elismert lez\u00e1r\u00e1s. Egyenl\u0151re ott tartunk, hogy mikor azt hiszem, el\u00e9g er\u0151s vagyok a tov\u00e1bbl\u00e9p\u00e9shez, dolgoztam eleget azon, hogy tudjam a magam jav\u00e1t n\u00e9zni, megint megt\u00f6r\u00f6k. Visszafel\u00e9 pedig azt \u00e9rzem, hogy pontosan tudja, mikor j\u00f6n el a pont, hogy a tov\u00e1bbl\u00e9p\u00e9s el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 kezd v\u00e1lni sz\u00e1momra \u00e9s tesz valami olyasmit, amivel visszar\u00e1nt. Valahogy p\u00e9ld\u00e1ul mindig n\u00e1la marad a kulcs. Vagy hirtelen megeml\u00edt egy programot, amire ak\u00e1r egy\u00fctt is elmehetn\u00e9nk. Tudom, hogy ez sok kapcsolatra jellemz\u0151. K\u00edv\u00fcl\u00e1ll\u00f3k\u00e9nt ezt olyan k\u00f6nny\u0171 tetten \u00e9rni, de benne lenni... Nem tudom, hogyan szabadulhatn\u00e9k. Mintha csak j\u00e1tszana velem. A baj, hogy \u00e9n ebben lassan t\u00f6nkremegyek. B\u00e1r azt kommunik\u00e1ln\u00e1 folyamatosan, hogy akkor ez ennyi volt. De mindig ott a lebegtet\u00e9s.<\/p>\n
K\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1lom felid\u00e9zni azt a bizonyos szombati bar\u00e1ti besz\u00e9lget\u00e9st. A gondolatokat arr\u00f3l, hogy ne felt\u00e9telezzek. Lehet, hogy n\u00e1la m\u00e1r r\u00e9gen lez\u00e1rva ez az eg\u00e9sz. K\u00e9rdeztem volna, de arra meg nem adott lehet\u0151s\u00e9get. Most akkor mi van? Sz\u00e1nd\u00e9kos ez a lebegtet\u00e9s? Ann\u00e1l figyelmesebbnek ismerem, hogy ezt ne vegye \u00e9szre. Ann\u00e1l jobban ismer, pontosan tudja, ezzel n\u00e1lam mit okoz. Az \u00f6r\u00f6k der\u0171s \u00e9s optimista \u00edgy esik darabokra. Pedig t\u00e9nyleg az a fajta vagyok, aki k\u00e9pes megtal\u00e1lni a legapr\u00f3bb \u00e9rt\u00e9ket, \u00f6r\u00fclni annak, ha esik, \u00f6r\u00fclni annak is, ha s\u00fct a nap. \u0150 az, akit\u0151l f\u00fcggetlenednem kell, tal\u00e1n sz\u00f3 szerint fel\u00e9getni minden hidat, nem engedni, hogy hat\u00e1ssal legyen r\u00e1m. Elengedni ezt az eg\u00e9szet \u00e9s ink\u00e1bb z\u00e1rat cser\u00e9ltetni.<\/p>\n
Mert mindig el\u0151re, sose h\u00e1tra!<\/p>\n
(Ebben a bejegyz\u00e9sben lehet, hogy t\u00f6bb hib\u00e1t tal\u00e1lsz, mint amit megengedn\u00e9k magamnak, de nem akarom \u00fajra elolvasni. Csak elengedni v\u00e1gyom ezt az eg\u00e9szet, szabadulni t\u0151le. Ez\u00e9rt \u00edrtam le. Mert ez a blog m\u00e9g mindig a gy\u00f3gyul\u00e1som eszk\u00f6ze. K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m a meg\u00e9rt\u00e9sed!)<\/p>","type":"rich"}