Tapasztalataim szerint egyetlen módon érdemes pszichopatával kezdeni: hátat fordítunk és futunk, de nagyon gyorsan! Miért? Mert veszélyes, tönkre tesz. Egyszerűen nincs más befejezése az ilyen történeteknek. Lehet, hogy húzzátok néhány évig, de a vége az, hogy te szorulsz terápiára, aki elkövetted azt a hibát, hogy a közeledbe engedted.
Épp és egészséges elmével egyszerűen felfoghatatlan, hogyan is működnek. Valahol tökéletesen tisztában vannak azzal, akik is valójában, de ez nem érdekli őket. Ez a legveszélyesebb. Érzelmek nélkül élnek, azokat csak megjátszva, hiányzik belőlük az empátia. Ha elég intelligens ahhoz, hogy következetesen tudjon hazudni a környezetének, gyakorlatilag élete végéig megúszhatja, hogy ténylegesen diagnosztizálják. Útját pedig meggyötört lelkek szegélyezik.
A felületes ismerő felé képes csodásan bájos képet közvetítetni. Figyelmesnek látszik, érzi, neked mire lenne szükséged, hiszen az alapos megfigyelés az, amiben egész életét élte. Figyelt, reagálni tanult, valójában azonban csak magára képes összpontosítani.
Milyen társ? Hódító és birtoklási vággyal küzdő. Óh én hülye, kezdetben hogy örültem a napi jó reggelt üzeneteknek, az érzésnek, hogy ha pár napig távol vagyok, akkor is minden nap keres, érdeklődik. Aztán azt tűnt fel, hogy rendre akkor keres, amikor pontosan tudja, hol vagyok és nem fogok tudni rögtön válaszolni. Így viszont volt mit a fejemhez vágni. És kezdődött az én mélyrepülésem. Mindenki elé helyeztem, hogy elkerüljem az ilyen eseteket. Minden programom újragondoltam, biztosítottam, hogy ha azt szeretné, inkább mellette leszek. A vége az lett, hogy én sokszor otthon ültem egyedül, arra várva, hogy majd hív, hogy közösen eltöltünk egy kis időt. Ezalatt ő programot szervezett és nem is értette, hogy lehetek olyan hülye, hogy rá várok. Megint megkaptam, mennyire érzelmi függő vagyok, aki hibásan működik. Megkaptam, hogy én vagyok az, aki terápiára szorul. A vége tényleg az lett. Most már tudok kicsit mosolyogni ezen, nevetni még nem.
Valójában a társa érzelmeit képtelen kielégíteni. Előbb-utóbb megérzed, hogy számára nincs tétje semminek, hogy csak nagylelkűnek akar látszani, amikor azt teszi, amire te vágysz, hogy ezzel is megerősítse saját pozícióját az életedben. A hangsúlyos szó az előző mondatban, hogy valamilyennek látsznai akar, valójában nem képes változni. Aztán a hazudozás szépen lassan bekúszik közétek. Elcsíped, de mikor kérdezel, hirtelen te leszel a közellenség, aki bizalmatlan, nem akarja megérteni és jogtalanul számon kéred. Kezdődik a ne kérj engem számon időszak. Bizonygatja, mennyire te vagy a kapcsolat megrontója. Te pedig elhiszed, mert még mindig képes vagy meggyőzni magad arról, hogy érzékeny és téged szerető emberre akadtál. Pislogsz és nem érted, hogy lettél ilyen haszontalan és gyenge lélek. Neki pedig még csak lelkiismeretfurdalása sem lesz emiatt.
Nemrég olvastam egy nagyon beszédes, kifejező képet az ilyen tipusú kapcsolatokról: A pszichopata az, aki fenntart az örvényben, mert ő maga az örvény. Van benne igazság. És milyen jól passzol az érzelmek és hullámok képhez, ami olyan sokat jelent nekem. Ha nem keveredsz ki ebből az örvényből, tényleg elpusztulsz.
A pszichopatákat igazán megismerni nem lehet, felismerni őket pedig nagyon nehéz. Ha mégis összehoz egyikükkel az élet, akkor fuss! Amilyen gyorsan csak tudsz!
Mindig előre, sose hátra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: