rongyoselet

Jó ideje nem írtam ide semmit. Mit mondhatnék? Túl sűrű volt az élet? Tény, hogy a legtöbb ember számára az ünnepek ideje csöppet frusztráló és sűrűbb az átlagosnál. Azoké, akiknek van kivel készülni az ünnepekre. Én nem ebben a csoportba tartozom. Nem is fordítottam különösebb figyelmet sem a készülődésre, sem az év legmeghittebb ünnepnapjaira. Elteltek…. Tovább »

Tapasztalataim szerint egyetlen módon érdemes pszichopatával kezdeni: hátat fordítunk és futunk, de nagyon gyorsan! Miért? Mert veszélyes, tönkre tesz. Egyszerűen nincs más befejezése az ilyen történeteknek. Lehet, hogy húzzátok néhány évig, de a vége az, hogy te szorulsz terápiára, aki elkövetted azt a hibát, hogy a közeledbe engedted. Épp és egészséges elmével egyszerűen felfoghatatlan, hogyan is működnek. Valahol… Tovább »

A mai mélypontom: pszichopatával kezdeni?! Bakker, hogy sosem tanulok! Történt ma délután, hogy igen, belefutottam. Eszembe jutott a napokban, mert lenne mit lezárunk, kicsit hivatalos formában is. Nála még a lakáskulcsom és néhány más cuccom. Igaz, azok nélkül tudok élni: néhány ruhadarab (persze, hogy a legkényelmesebbek, mert mellette próbáltam igazán otthon érezni magam). Erre tegnap… Tovább »

A szombat reggeli bejegyzésem után volt egy szuper kávézásom egy baráttal. Kevés maradt belőlük, de azok nagyon igaziak. Ismernek, ismerem őket, mégis kitartunk egymás mellett. Ahogy mondani szokták: A szerelem vak, a barátság pedig becsukja a szemét. Biztosan igaz, hogy egy barát néha tényleg becsukja a szemét. De ez nem azt jelenti, hogy mindent elnéz,… Tovább »

A napokban volt egy idézetes megosztásom egy közösségi oldalon. Szinte természetes, hogy egyből jött a reakció, miszerint “Tisztelem a véleményed, de nem értek veled egyet.” Aztán beszélgettünk erről egy kicsit, és kiderült, mennyire nem ugyanazt jelentenek számunkra ugyanazok a szavak. A képen szereplő idézet lényege magyarul kb ez volt: Tiszteld azokat, akik kinyitják a naptárukat… Tovább »

Arra gondoltam, írok néhány sort az elmúlt napból. Számomra szórakoztató felidézni, de tényleg úgy hatnak az események, mintha igazi lúzer lennék. Mégsem vagyok az, mert ilyen események maximum nevetésre ingerelnek, kétségbeesésre semmiképpen. Normális esetben két kávéval indítom a napot. Igaz, a kávéfőzőm 4 személyes, szóval helyesen így kellene mondanom: 4 kávéval, amit két részletben iszom… Tovább »

Emelje fel a kezét, aki még sosem guglizott rá, hogy mi baja lehet, ha itt fáj, vagy ott fáj, esetleg netes városi legenda alapján ne próbálkozott volna a gyógyítással, gyógyulással (vagy fogyással)! Pontosan így tettem ma én is, és az eredmény borzalmas. Tényleg. Két lehetőség közül választhatok:1. hiszek a netes kvízeknek és elfogadom, hogy korábbi… Tovább »

Ha akad téma, amiről itt bőven lesz szó érzelmeken kívül, az a filmek világa. És persze filmek és érzelmek találkozása. Meglepő. Érzelmekről beszélni olyan, mint… Tényleg jó, ha tudunk képet, szimbólumot társítani hozzájuk. Néha akkor is egészen megfoghatatlanok maradnak, de próbálkozni ér. Melyik az a mai művészet, ami leginkább képi? Igen, a film. Természetes, hogy… Tovább »

A köszöntőben ígért téma: miért éppen hullámok a képen. Számomra az emberi érzelmek könnyebben érthetővé válnak, ha ki tudom fejezni valamilyen képpel. Amíg az ember érző lény bír maradni, érzelmei mindig is leszek és mindig is gyorsan fognak változni. Reagálunk  a pillanatokra, amikből a perceink, napjaink összeállnak. Reagálunk a változásokra. Az a szép az életben,… Tovább »

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített … Ha már engedi a szerkesztést, legyen! Igazából inkább napló és blog lesz ez az oldal. Nekem terápiásan. S talán másnak is hasznára 🙂 Akkor előre, sose hátra! Ps.: Kell magyarázzam a hullámokat? Már meg is van az első bejegyzés témája.... Tovább »